A könyvtár volt a kedvenc helyem ebben az iskolában. Éjszaka volt a legizgalmasabb hely, amikor be lehetett lopózni a tiltott részlegbe, ahol nem mellesleg sokkal több, sokkal jobb, sokkal hasznosabb és sokkal érdekesebb varázsigék egész sora várt rám. Persze nem terveztem mindet használni, hovatovább, csak egy-kettővel próbálkoztam, de olyan érdekes átkok és bűbájok is vannak itt, amikhez nem kell ölni, és én ezekért jövök ide. Persze némi vért szinte mind kíván, amíg nem hal meg senki, addig nekem tökéletesen megéri.
Mint már mondtam, éjszaka sokkal jobb hely, ennek ellenére nappal is a kedvenceim közé tartozik. A könyvek szaga utánozhatatlan és feledhetetlen, és bár a világ folyton változik, biztos nem jövend el soha az a kor, amikor ezeket a csodálatos írásokat semmibe vesszük.
Mivel az órám az iskolában minden egyes évben felmondta a szolgálatot, kénytelen voltam egy homokórát folyvást magammal cipelni, ezzel mérve az időt, hogy még véletlenül se késsek egy percet sem az edzésről vagy a délutáni órákról.
Ma éppen nem volt kviddics, ennek ellenére mégis megfordítottam, és egy percig csak néztem, ahogy peregnek a homokszemek. Az után megállapítottam, hogy nem jó, így aztán soha nem fogok a bűbájtan házi feladattal, de hirtelen olyan érdekesen szép lett az alkony… egyszerűen sehogy sem akaródzott tanulni. Ilyen szökőévben, ha egyszer volt velem, és erre pont ma, pont most, amikor a lecke hétfőre kell, de vasárnap meg biztos átalszom a napom felét? Még mit nem!
Erőteljes elhatározással nyúltam a táskám mélyére és bányásztam elő a tankönyvemet. Olyan hévvel húztam ki, hogy sikeresen oldalba is vágtam vele egy szerencsétlen, griffendéles srácot.
- Bocsánat – morogtam rosszkedvűen – igazán nem volt szándékos.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
10 
10)
Új bejegyzés
Frissítés
